I. a. A konnektivizmus fogalma, definíciói
A konnektivizmus szó a latin eredetű connecto (connectere, connexi, connexus) igéből származó főnév, az ige eredeti jelentése: csatol, egyesít, egybefoglal. Az angol ’connect’ szó (jelentése: kapcsol, összekapcsol) is e latin kifejezésből eredeztethető. A fogalom eredete George Siemenstől és Stephen Downes-től eredeztetheztő. Az összekapcsolni igéből kiindulva eljuthatunk a háló fogalmáig, amely fogalomba ma már beletartozik az információs technológia világhálója is. A konnektivizmus nem más, mint egy tanuláselmélet. Alapját nevéből kiindulva találjuk meg: a konnektivizmus egy HÁLÓZATALAPÚ tanuláselmélet. A társadalom egy csoportja megkérdőjelezi a hálózatalapúságot, s azt a tényt, miszerint valóban tanuláselméletről beszélhetünk konnektivizmus alatt. Kulcsár Zsolt egy kerekasztal-beszélgetés során a következő definíciót alkalmazta a konnektivizmusra: „a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazása”. Forgó Sándor így beszél az e-Learningről, ami magyarul hálózatalapú tanulás: „Tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás; a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást.” (Forgó, 2005)
Azért, hogy teljes valójában megértsük a konnektivizmus lényegét, a legalacsonyabb szintű fogalmakig kell lebontanunk azt. Végül fontos, hogy kitérjünk arra is, valóban tanuláselméletről beszélhetünk-e, melyek a mellette („pro”) és ellene („contra”) szóló érvek. A továbbiakban eszerint vizsgálódom.
I. b. A konnektivizmus kialakulását elősegítő mechanizmusok
A konnektivizmus, amint már említettem, nagyvonalakban egy hálózatalapú tanuláselmélet. A „hálózatalapú” szót szükségesnek tartom megmagyarázni, hogy megértsük, hogyan jutott el az oktatás addig a pontig, hogy mára nagyon lényegessé vált a hálózatok rendszere. 1957 nem csak a forradalmak miatt fontos, amikor a társadalmak újraszervezték önmagukat a két világháború borzalmai után, hanem azért is, mert ekkorra tesszük annak időpontját, amikor az újkori globalizálódás elkezdődött. Ebben az évben lőtte fel Oroszország az űrbe az első Szputnyikot, ami a világra, főként a technológia világára nagyon markáns hatással volt. Fellendült a közlekedés-, és repüléstechnika, a fejlett információs - és kommunikációs technológia, a műholdas adásvétel, robbanásszerűen indult meg a számítástechnikai fejlődés, s ezen belül a hálózatok, az Internet alakítása. Ezek az információs technológiai fejlődések természetesen erőteljesen érintették az oktatási szférát. Az „információs társadalom”, mint új „egyed”, megszületett. Az oktatási hatásokat vizsgálva rátalálunk a digitális eszközök megjelenésére, elterjedésére: az Internet adta lehetőségek megváltoztatták az információszerzési stratégiákat. Lehetőségeket adtak új tanulási formák kialakítására, alkalmazására: például a Computer Based Learning (CBL) alkalmazására, ami gyűjtőfogalma minden számítógéppel támogatott oktatási, képzési, tanulási formára (ezen belül jelen van a CAL /Computer Aided Learning=számítógéppel segített oktatás/ és a CBL /Computer Based Learning=számítógép általi ismeret elsajátítás, többoldalú megjelenítés/). Lehetőség nyílt a Web Based Learning alkalmazására, ahol kilépünk a konkrét lokális környezetből az internet által, illetve az e-learning használatára, amely „… Olyan számítógépes hálózaton elérhető nyitott – tér- és időkorlátoktól független – képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot megszervezve hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában a tananyagot és a tanulói forrásokat, a tutor-tanító kommunikációt, valamint a számítógépes interaktív oktatószoftver egységes keretrendszerbe foglalva a tanuló számára elérhetővé teszi.” (Forgó, 2005) Így született meg, ezen információs technológiai haladások mentén a hálózat alapú tanulás elmélete, a konnektivizmus.
I. c. A konnektivizmus tárgya, elemei
A felgyorsult világ, az információs technika vívmányainak újdonságainak megjelenése új tempót diktál az oktatásban is. Ez a tempó új tanulási szemlélet megjelenésével jár együtt. A konnektivizmus a felgyorsult információs világ szemlélete. Segíti megszűrni, szelektálni az információkat, így biztosítja a fontos információkat a tanuló számára, s a felesleges tartalmakat negligálja. A konnektivizmus hálózati mintázatokat ismer fel és elemzi, értelmezi őket. Nem csak személyek között képez értelmezést, de személyen belül, az agyi struktúrákban is tudáshálót alkot: a tudáshálók csomópontjai valamilyen szemantikai egységek, s azok között asszociatív kapcsolatok jönnek létre. Nem lineárisan szerveződik. A tanulás ezen elmélet alapján inkább informális keretek között valósul meg. Információszerzésre leginkább a felfedeztetéses módszert említi jellemzőként az oktatás. Web 2.0 típusú alkalmazások használatára épülnek a konnektivizmus módszerei, amely alkalmazások a tanulás-tanítási folyamat során a következő tevékenységek megvalósítását facilitálják: reflexió, közösségi terek használata, közösségi tartalomfejlesztés, tartalomaggregálás , inspiráció. A konnektivizmust nevezhetnénk interdiszciplináris tanuláselmletnek is, hiszen az azt létrehozó diszciplínák az informatika, a hálózatelméletek, valamint a pedagógia, melyeket korántsem mondhatunk nagyon közeli „rokonoknak” a tudományterületeken belül.
II. a. A tanuláselméletek; a konnektivizmus helye a tanuláselméletekben
A tanulás szűkebb értelemben ismeretszerzést, tágabb értelemben a környezeti hatások következtében bekövetkező tartós és adaptív viselkedésváltozást jelenti. A tanuláselméletek a tanulás lehetőségeit, a jellemző és szétválasztó elemekre létrehozott elméleteket tartalmazzák. A tanuláselméletek közül négyet kívánok kiemelni, s néhány szempont alapján összehasonlítani. A behaviorizmus az ismeretátadásra fókuszál, melyben a tanuló jellemző tulajdonsága, feladata, hogy megjegyzi az ismereteket, csak befogadóként van jelen. A tanulás befolyásoló tényezői a jutalmazás és büntetés. Itt a memória csupán bevéséssel tárolja az információkat, ami ismétlések által jön létre. Tipikus tanulási helyzete a frontális oktatás, a feladatorientált tanulás. A kognitivizmus a második tanuláselmélet, melyben a jellemző tanulási mód a problémafelvetés, s ahol a tanuló feladata a strukturálás, modellezés. Befolyásoló tényezőként a tanuló fejében meglévő sémák jelennek meg. A memória kódolja, tárolja, s szükség esetén előhívja az információkat. Tipikus tanulási helyzete a kognitív tanuláselméletnek az érvelés, valamint a problémamegoldás. A harmadik tanuláselmélet a konstruktivizmus, melyben a tanulási mód alkotó, mikrovilágot létrehozó cselekvés. A tanulót befolyásolja belső motivációjának és elkötelezettségének állapota. Memóriája az előzetes tudást rekontextualizálja . A konstruktivista tanulás jellemző helyzetei a nyitott kimenetelű feladatok és esszék. Negyedik tanulási elméletként – melyet munkámban később megkérdőjelezek – a konnektivizmust említhetem. A konnektivista tanulási mód szemléletformáló hatást fejt ki, ahol a tanuló kapcsolatokat épít, asszociál, szintetizál. Befolyásolja a tanulást a kapcsolatok mélysége és erőssége. A memória adaptív mitázatokat hív elő és kreál. Jellemző tanulási helyzet a fogalomtérkép és összegző tanulmányok létrehozása.
II. b „… Lehet, hogy nem is tanuláselmélet?” Érvek és ellenérvek
A XXI. századra megváltoztak a tanítási-tanulási folyamatok. Mára a képességek, kompetenciák fejlesztését tűzte ki célul az oktatás, hasznos, alkalmazható, szituatív tudást kíván közvetíteni. A hálózatok adta lehetőségek biztosítják ehhez a nyílt teret, a korlátlan információ-hozzáférést. Jellemzővé vált a „life-long learning”, azaz az élethosszig tartó tanulás, az egyéni tanulási stratégiák, s megváltoztak a tanuló, és tanár szerepek is. A legerősebben érzékelhető ez a változás a konnektivizmusban, mint tanuláselméletben (vagy tanulási jellemzőben), ahol a tanár, a pedagógus inkább szemléletet formál, segítőként, s nem mint szervező vesz részt az oktatásban. Szintetizálni tanítja a tanulókat, hogy azok saját maguk által szervezett tanulási tempóban sajátíthassák el a tudásanyagot. Ezt a jellemzőt egy nagyon fontos „pro” érvnek gondolom, hiszen tovább megy, mint maga a konstruktivista látásmód, ámbár arra épül. Mégis a konnektivizmus szintetizálni tanítja a tanulót, ami a hasznos pedagógia vagy tanulás lényeges eleme. Minden pozitív jellemzője ellenére azonban konnektivizmust olyan jelzőkkel is illetik, mint „a szociális konstruktivizmus újragondolása”. Miért? A kostruktivizmus talán az egyik legelterjedtebb tanuláselmélet a XXI. században. A konstruktivizmus szociális konstrukcióját Vigotszkij hozta létre. Vigotszkij szerint a gyermek iskolai oktatásának szempontjából lényeges a szociális interakcióinak szerepéről az egyén kognitív konstrukciójára vonatkozóan beszélni. A tanár lényeges közege a fejlődésnek, de nem avatkozhat be közvetlenül a fejlődésbe. Kritikaként Pløn Verhagen így fogalmazott:
Véleménye szerint a tanuláselméletek feladata az instruktív szinttel való foglalkozás. A tanulás módja ellentétes az elméletekkel, mert a leírással szemben a tanulás „Mit?” és „Miért?” kérdéseivel foglalkozik. Bill Kerr így fogalmazta meg kritikáját a konnektivizmus „tanuláselméleti jellegével” szemben:„Nem tanuláselmélet, csupán pedagógiai nézőpont a képzésre.”
(Kerr, 2007)„Bár a technikának hatása van a tanulás körülményeire, de ami a tanuláselméletet illeti, nem hozott létre újat a már meglévő elméletekhez képest.”
III. A konnektivizmus – sokadik olvasatra
Személyes véleményem a konnektivizmusról
Véleményem szerint a tanuláselméletekben nem egyszerű állást foglalni. Minél több véleményt, leírást, táblázatot olvasunk, annál több összefüggést és egyéni sajátosságot fedezünk fel. Az oktatásra folyamatos hatást gyakorol a világ, az információk áramlásának felgyorsulása. Ezzel nem könnyű felvenni a haladási tempót, de az oktatásnak is kötelessége, hogy a változásokkal lépést tartson. A konnektivizmus – több diasort, elmélkedéseket, véleményeket elolvasva – számomra egy szimpatikus nézőponttá vált. A szemléletformáló tanulási módot nagyon fontosnak tartom a tanítás-tanulás folyamatában. Úgy gondolom, a tanulók – legyen szó kisgyermekekről vagy felnőttként az oktatás világába visszatérő egyénekről – mindig, minden esetben önálló szubjektumok, saját gondolatokkal és érvekkel, de mindannyiuknak szüksége van a támogató, formáló magatartásokra. A konnektivista szemlélet nem kíván erőltetni semmilyen tudást, azonban formálja az elmében létrejövő kontextusokat, ezáltal létrejön egy többes nézőpont, ami alapján az egyén kreatívabb ítéletet, döntést képes meghozni. Nagyon fontosnak érzem azt a jellemzőt is, hogy megtanítja a tanulót szintetizálni. Úgy gondolom, az információáramlatok során nagyon nehéz kiszűrnünk azon információkat, amik valóban értékesek, és csak hosszú időbe telve tudjuk megállapítani, melyek azok a bázisok, amelyekre nincs szükségünk, s azoktól el kell tekintenünk. Azonban erős érveknek gondolom a kritikusok (Pløn Verhagen és Bill Kerr, valamint követőik) által megfogalmazott kritikákat is. Bizonyosan még nem elég kiforrott, erős a konnektivizmus „tanuláselmélet” jellege, s bizonyosan új elemet nem hozott az elméletek közé. A szemlélete viszont szerintem fontos, és lényeges, több annál, amit a konstruktivizmus leír, szemléletbeli különbség érzékelhető benne. Véleményem szerint egyelőre nem ítélhető meg, vajon a konnektivizmus a tanuláselméletek között helyet talál-e magának hosszú távon, vagy onnan kikerülve egyszerű szemléletmódként marad fenn a tanítás-tanulás folyamatának alakulásában. Támogatói köre minden bizonnyal sokat fog tenni azért, hogy a konnektivizmus önálló elméletként fennmaradhasson, s a magam részéről én ebben bízom.
Felhasznált irodalom:
http://halfanhour.blogspot.hu/2007/02/what-connectivism-is.htmlhttp://videotorium.hu/hu/recordings/details/3443,Konnektivista_tanulaselmelet_a_negyedik_oktatasi_paradigma_http://andragogiama12.blog.hu/2012/11/23/konnektivizmus_kontra_kollaborativ_tanulas_kontra_konstruktivizmus_a_pedagogiabanhttp://www.tenegen.eu/hu/category/network-learning/konnektivizmushttp://viczetimi.blogspot.hu/2012/04/halozatelmelet-oktatoi-alkalmazasa.htmlhttp://blog.ollejanos.hu/2011/01/27/konnektivista-uveggyongyok-2-a-didaktika-vara/http://www.slideshare.net/kulcsi/mi-a-konnektivizmus
Dr. Forgó Sándor: Az e-Learning fogalma. In: Hutter Ottó-Magyar Gábor-Mlinarics József: E-LEARNING 2005, Műszaki Könyvkiadó, 2005 Bill Kerr: Critique of connectivism, 2007
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése